2019. október 22., kedd

Gabonafélék nemesítése

A gabonafélék közül a rozs, az évelő rozs, a tritikale és a zab nemesítésével foglalkozunk.

A rozs nemesítése
(Secale cereale L.)

A rozs ma Magyarország legszerényebb talajadottságú területeinek kalászos gabonája, homoktalajaink tradicionális növénye. E címet rendkívüli alkalmazkodó-képességének köszönheti, amellyel mind a szélsőséges talajadottságokat, mind a zord időjárási körülményeket (erős fagy, szárazság) képes jól tolerálni. Az őszi rozsot hazánkban ott vetik, ahol sem a búza, sem a tritikále termesztése nem gazdaságos. Kezdetben gyorsan fejlődik, így a homoktalajok védelmében fontos szerepe van, és jó gyomelnyomó képességének, valamint betegségekkel szembeni kiváló ellenállóságának köszönhetően az ökológiai gazdálkodásban is hasznosítják. A rozs termesztésében kitörési pontot kedvező étrendi hatásainak köszönhetően az élelmiszeripari hasznosítás jelenthetne, esélyeit azonban, mint ahogy termőterületét is, csökkenti a hasonló beltartalmú, de kedvezőbb sütőipari minőségű tritikále növekvő szerepe a humán táplálkozásban. A hazai rozstermés mintegy 4/5-e állati takarmányozásra kerül, a maradék mennyiség pedig humán fogyasztásra. Ezzel az aránnyal, jóval elmaradunk az EU 28-30 %-os étkezési felhasználásától.

Rozs nemesítésünk a mai követelményekhez igazodik, fajtajelöltjeink előállításakor kiemelt figyelmet fordítunk a magas és biztonságos terméshozamra, a jó szántóföldi rezisztenciára a kórokozókkal szemben, valamint a kedvező beltartalmi tulajdonságokra, sütőipari minőségre.


Rozs parcellaszigetelők alatt


A nemesítés mellett Intézetünkben 3 rozs fajta fenntartását és vetőmagjának előállítását végezzük. Ezek közül a Varda (1975) fajta a legelterjedtebb hazánkban is, külföldön pedig Németországban és Franciaországban is termesztik. A hazai rozs fajták közül megbízható termőképességével és szárszilárdságával is kiemelkedik. A homoktalajokon tartott haszonállatok legelőigényének kielégítésére lett kialakítva a Kisvárdai legelő kettős hasznosítású rozs fajtát, melyet 1988-ban minősítettek Magyarországon. A legmagasabb szárú hazai rozs fajta, ezzel összefüggésben gyökérzete is a legnagyobb tömegű, ezáltal kiváló a tápanyag-hasznosító képessége és a szárazságtűrése. Az erősebb homoktalajok biztonságos hasznosítására lett létrehozva a Kisvárdai alacsony fajta, amely az eredeti fajtánál további 15-20 cm-rel alacsonyabb, megbízható szárszilárdsága révén pedig magasabb tápanyag-ellátottsági szinten is megdőlés nélkül termeszthető.



Az évelő rozs nemesítése
(Secale cereanum)

Az évelő rozs az egyéves kultúrrozs (Secale cereale L.) és a vadon élő, évelő hegyi rozs (S. montanum Guss.) keresztezéséből származó stabil fajhibrid növény. Létrehozásának célja egy olyan új növényfaj előállítása volt, amely botanikai jelentőségén túl egyesíti az egyéves kultúrrozs és az évelő vadrozs kedvező tulajdonságait egy évelő, nagy termőképességű, jó takarmányértékkel és kiváló rezisztenciával rendelkező, gyengébb homoktalajokon is jól hasznosítható kultúrnövény formájában.

Az évelő rozs az egyéves kultúrrozshoz hasonlóan kiválóan tolerálja a kedvezőtlen termőhelyi adottságokat: széles ökológiai adaptációs képessége (szárazságtűrés, talajjal szembeni igénytelenség) alkalmassá teszi arra, hogy az ország szélsőséges adottságú termőhelyein is termesszék. Nagy tömegű szénája biogáz előállítására, illetve égetéssel történő energia előállításra is alkalmas. A talajt egész évben sűrűn borítja, így kiválóan alkalmas az erózióval vagy deflációval veszélyeztetett talajok védelmére. Tavasszal korán sarjad, gyakorlatilag egész éven át legeltethető. Magas szárazanyag-hozama révén lehetővé teszi a kedvezőtlen adottságú és emiatt alacsony jövedelmezőségű termőterületek energetikai célú hasznosítását is.

A Nyíregyházi Kutatóintézetben a 90-es évektől folyik az évelő rozs nemesítése, ennek eredménye az 1998-ban állami elismerést kapott Kriszta fajta, melynek hasznosítása önállóan vagy más fajokkal társítva elsősorban nagy hozamú kaszálók, legelők, talajvédő gyepek illetve vadlegelők kialakításával történik. Fajtafenntartásánál kiemelt figyelmet fordítunk a hasznos élettartam növelésére, valamint a magtermesztést nehezítő kalásztörékenység mérséklésére.


Évelő rozs kalászoló klónvonalak



A tritikále nemesítése
(x Triticosecale Wittmack)

A tritikále az első igazán sikeres szántóföldi növényfaj, melyet az ember mesterségesen hozott létre a búza és a rozs hibridizációja révén. A tritikále jó minőségű takarmánygabona, a búzánál értékesebb összetételű fehérjével rendelkezik, s a többi abraktakarmányétól eltérő aminosav-készlete miatt növeli a takarmánytápok biológiai értékét. Aminosav összetétele humán táplálkozási szempontból szintén nagyon kedvező, többek közt a magas lizin-tartalom következtében. A szem előnyös beltartalmi értéke (rost, esszenciális aminosavak, Ca, Mg, K) alapján várhatóan a korszerű humán táplálkozáskultúra, a reformétkezés is igényelni fogja, mint rostban gazdag, barna, rusztikus kenyér alapanyagát. Lisztje a búzával keverve ízletes, tartós kenyér előállítását teszi lehetővé, 25-50 % búzaliszt hozzáadásával. A kenyértérfogat 25 %-os tritikáleliszt tartalomnál még megközelíti a tiszta búzakenyérét, ekkor a liszt minősége a javító A-ról erős malmi B1-re csökken. Részaránya növelésével a kenyér térfogata csökken, de javul az aminosav-összetétele és nő a rosttartalma.

Az Intézetben folytatott tritikále nemesítés legfontosabb célkitűzései a jó termékenyülés, kitelt, ráncnélküli magok, jó bokrosodó-képesség és gyomelnyomó képesség, jó állóképesség, középmagas szár, abiotikus és biotikus tényezőkkel szembeni rezisztencia, kiváló termőképesség, jó takarmány- és/vagy sütőipari minőség.

Munkánk eddigi eredménye a 2010-ben államilag elismert és szabadalmaztatott, kiváló beltartalmú Szabolcs tritikále fajta, mely az MgSzH fajtaminősítő vizsgálataiban mind a takarmány-, mind az étkezési minőséget illetően az első helyen végzett, emellett termőképessége is lépést tartott a kontroll takarmány fajtákkal. A Szabolcs fajta sütőipari minősége kedvező feltételek mellett a hazai tritikálék között egyedülálló módon eléri a B2 minőségi kategóriát. Évjárattól és termőhelytől függetlenül a fajta stabilan tartja a helyét a minőségi rangsorban. Szárrozsdával szemben rezisztens, gabonalisztharmattal és sárga levélfoltossággal szemben jó szántóföldi ellenálló-képességgel rendelkezik, levélrozsda ellenállósága átlagos. Gyorsan bokrosodik, gyomelnyomó képessége kiváló. Termőképessége az MgSzH vizsgálataiban 3 év átlagában 6,82 t/ha, fehérjetartalma 12-14,5 %. Mind takarmány, mind étkezési célra kiválóan alkalmas. Szántóföldi rezisztenciája, gyomelnyomó és alkalmazkodó képessége révén az ökológiai gazdálkodásban is hasznosítható.


Tritikále fajta-összehasonlító kísérlet



A zab nemesítése
(Avena sativa L.)

A zab iránt az utóbbi időben megnőtt az igény. Termését részben humántáplálkozásban, részben takarmányként használják fel. A kalászos növények közül a Kárpát-medence éghajlata a zabnak felel meg legkevésbé. A külföldön nemesített zab fajták termesztése nem biztonságos hazánkban elsősorban nem megfelelő télállósága miatt. Ezért a nemesítés legfontosabb feladata a helyi ökológia viszonyokhoz legjobban alkalmazkodó, bőven termő, nagy ezerszemtömegű, rövid tenyészidejű, szalmaszilárd, betegségekkel szemben ellenálló és jó beltartalmú zab fajták előállítása. Környezet kímélő zab termesztéstechnológia kidolgozása, a Lota zabfajta fajtafenntartó nemesítése.

 
Zab tenyészkert




[ English ]

Felhasználónév / jelszó:
**
Keresendő kifejezés:
  


«2019. október»
HKSzeCsPSzoV
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031   
Debreceni Egyetem ¤ Agrár Kutatóintézetek és Tangazdaság ¤ Nyíregyházi Kutatóintézet
Cím: 4400 Nyíregyháza, Westsik Vilmos utca 4-6. ¤ Telefonszám: +36 (42) 594-300 ¤ Telefax: +36 (42) 430-009
E-mail: