A műtrágyák nagyobb arányú térnyerése Magyarországon a hatvanas évek közepén kezdődött, majd a hetvenes évek közepétől használatuk az összes trágyázás 75%-át tette ki (a szerves trágyázás részaránya 25%-ra esett vissza). Nagyobb adagú trágyázásra három lényeges ok miatt volt szükség: (a) a termesztésbe vont intenzív növény fajták magasabb tápanyagigényének kielégítése miatt, (b) a talaj gyenge tápanyagállapotának javítása érdekében, (c) a csökkenő szervestrágya-használat kiegyensúlyozására. Abban az időben a szervetlen trágyahasználat meredek emelkedése szükséges és magától értetődő volt. A műtrágyák alacsony ára és a kormány támogató politikája szintén lehetőséget biztosított a trágyaadagok növelésére.

A magyar mezőgazdaságot később élesen bírálták, mondván, hogy ez az intenzív trágyázás nem volt szükségszerű és olyan káros mellékhatások léptek fel, mint a talaj, a felszíni és a felszín alatti vízkészletek minőségének kedvezőtlen változása. Az tény, hogy ezeket a kedvezőtlen változásokat az intenzív gazdálkodás kezdetétől észlelték. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy ez az időbeni egyezés nem feltétlen jelent közvetlen összefüggést, hiszen ugyanabban az időszakban más szennyező források is jelentősen megnövekedtek (pl. koncentrált állattenyésztő gazdaságok kialakítása, túrizmus, csatornázás nélküli ivóvíz ellátás bevezetése, települési és gyári hulladék elhelyezés megnövekedése, kiskertek, stb.).

A tárgy a következőkre fordít különös hangsúlyt: fenntartható fejlődés, tápanyag források és készletek, műtrágya felhasználás, tápanyagmérlegek, talajtermékenység fenntartása, környezeti mellékhatások.

Irodalom:

Tamás J, Németh T (szerk.) 2005. Agrárkörnyezetvédelmi indikátorok elmélete és gyakorlati alkalmazásai. DE ATC, Debrecen.

Németh T. 2002. Nitrogén-körforgalom talaj-növény-víz-atmoszféra rendszerekben. In: Flachner Zs, Németh T, Tóth R (szerk.) A légszennyezés környezeti hatásainak elemzése – elméleti háttér.